Nemrégiben újra kézbe vettem a golfütőmet. Kicsit ideges voltam, hogy hónapok óta nem jártam a golfpályára, de szerencsére az edzettségi szintemnek köszönhetően meg tudtam őrizni a régi érzéseimet.

​

Mivel régóta nem játszottam, úgy gondoltam, hogy megpróbálom a tőlem telhető legjobbat kihozni. De, lám, sokkal jobban találtam el a labdát, és messzebbre is elrepült, mint amikor rendszeresen játszottam! Megdöbbent, hogy a driverrel 205 métert ütöttem, míg régebben aligha értem el a 200 métert.

​

A titok a lazításban rejlett. Régebben mindenáron a lehető legtávolabb akartam elütni a labdát, ezért igyekeztem a lehető legnagyobb erőt beleadni. Sokat hallottam, hogy a golfban nem szabad erőltetni, hanem a derékkal kell ütni, ezért elhatároztam, hogy ezt a módszert alkalmazom. És lám, meg is lett az eredmény, a labda tökéletesen eltalált.

​

A munkahelyen is gyakran előfordul, hogy túl sok energiát fektetünk valamibe, amivel csak rontunk a helyzeten. Ha tökéletesre akarunk mindent csinálni, könnyen kiéghetünk, és ha azt látjuk, hogy a kollégáink kevesebb erőfeszítést tesznek, akkor mérgesek lehetünk és veszekedéshez vezethet. Ez pedig még inkább feszültté tesz minket és akadályozza, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból.

​

Ráadásul, ha mindent beleadunk, de nem jön össze az eredmény, például ha nagyon sokat dolgozunk egy ajánlaton, de nem nyerjük meg a tendert, akkor stressz és csalódás ér minket.

​

Jó lenne, ha lenne egy mérőszám, amivel mérhető lenne, hogy mennyi erőfeszítést kell beleadni… De valószínűleg mindenki érezheti, hogy mennyi erőfeszítést tesz.

​

Ha hosszú távon futunk, akkor érezni fogjuk, ha túlságosan gyorsan haladunk. A munkahelyen is, ha úgy érezzük, hogy túl sok energiát fektetünk, akkor szükségünk van egy kis pihenőre. Ahogy a versenytársak is megállnak a pitstopban, ha a versenyautójuk túlhevül, úgy nekünk is ki kell lépnünk egy kis időre a munkából, hogy kicsit pihenjünk.