[EkoHun] A "The Model" értékelés_4

A modell utolsó részében Marc Benioff, a Salesforce elnökének tanácsát találjuk. Ez pedig: „Minden feladatot úgy végezz, mintha te lennél a vezérigazgató.”

Én meg még csak igazgató sem vagyok, a cég sem az enyém, csak a fizetésemért dolgozom, mindennap kilencig bent vagyok, és még túlórázni is kell. Hogyan lehetnék én a cég ura? – gondolhatnám.

Talán megérti a dolgozók mindennapjait ez a tanács. De én teljesen egyetértek vele. Bár nem az én cégem, nem az én tulajdonom, de jelenleg ehhez a szervezethez tartozom. A munkámmal és az időmmel kell hozzájárulnom a szervezet értékteremtéséhez, hogy az arányos juttatást, a pénzt megkapjam. Ehhez a folyamathoz folyamatosan, jól kell alkalmazkodni, és úgy kell viselkedni, mintha én lennék a cég ura.

Persze, ha úgy gondolom, hogy az én cégem, és ezt így, azt úgy kellene változtatni, és javaslatot teszek, de nem fogadják el, akkor mérges leszek. Akkor pedig „nem az én cégem” – gondolom, és visszatérek a hétköznapi alkalmazotti szerepembe.

De persze, ha igazgató vagyok, nem minden az én kedvem szerint alakul. A dolgozók véleményét is meg kell hallgatni, figyelembe kell venni, és a megvalósítható dolgokat meg kell tenni. Ha csak a saját kedvem szerint intézkedem, és a dolgozók elkezdenek távozni, az szintén probléma.

A saját munkámat a legjobban én kell, hogy ismerjem. És szakértelemmel kell rendelkeznem a munkám terén. Még a látszólag jelentéktelen feladatoknál is, ha nem törekszem a szakértelemre, több időt és energiát kell rá fordítanom.

Otthon a mosás az én feladatom. Én ugyan a családtag vagyok, de a mosás terén a családfő. Én tudom a legjobban, hogy mikor és hogyan kell beindítani a mosógépet, melyik ruhát kell a szárítóba, melyiket a ruhaszárító állványra tenni. Ha nem a mosógép a probléma, akkor kellemes mosási eredményt kapok.