Találkozás a gyülekezeti testvérrel - Önbizalom & Kihívások

Volt egy kis szabadidőm, ezért elmentem kávézni az egyik egyházi testvéremmel. Én egyfajta egyházi bátyóként (?) gondoskodom a gyülekezeti tagokról. Ezen alkalommal egy olyan testvéremmel beszélgettem, aki a társadalomban és az egyházban is nehézségekkel küzd.

Úgy gondolom, hogy nagyon értékes dolog valakinek tanácsot adni. Ez azt jelenti, hogy mások szemében én egy fejlődött, tapasztalt ember vagyok. Néha ez a tulajdonság hátránnyá is válhat.

Egyetemista korom óta foglalkozom mentorálással, és az enneagramm teszt alapján is kiderül, hogy szeretek másoknak segíteni. Emiatt hajlamos vagyok először én nyújtani a segítő kezet. Előfordult, hogy olyan tanácsokat adtam, amikre a másik félnek nem volt szüksége, és ez konfliktushoz vezetett, mert a másik fél erőteljesen elutasította a tanácsaimat.

Ez a tapasztalat tanulságul szolgált, és most már óvatosabban közelítek a tanácsadáshoz. Csak akkor osztok meg segítő gondolatokat, ha a másik fél kéri. A mai találkozásomon is óvatosan viselkedtem, és bár kicsit öregfejűnek tűnhettem, igyekeztem bátorítani a barátomat.

A legfontosabb pontok, amiket átadtam neki, az "önbizalom" és a "kihívás" voltak. Son Heung-min apja, Son Woong-jung a következőket mondja a fiának: "Férfi létedre mi kell? Önbizalom! A világ futballjának falai nem magasak!" Igen, önbizalommal kell bemutatni azt, amit tanultunk és tapasztaltunk. Ha nincs önbizalmunk, akkor nem tudjuk kihasználni a képességeinket 100%-ban.

Ha semmit sem teszünk, semmi sem történik. Ha van valami, amit szeretnénk csinálni, de nem teszünk érte semmit, semmi sem fog történni. Akár jók vagyunk benne, akár nem, először ki kell próbálni, hogy megtudjuk, jók vagyunk-e benne, vagy szeretjük-e. Személy szerint úgy gondolom, hogy ha valakit szeretünk, és bevalljuk neki, de attól félünk, hogy elveszítjük, vagy kellemetlen lesz, ha elutasít, akkor jobb, ha bevalljuk az érzéseinket, és megtudjuk a másik fél érzéseit, mintsem hogy utólag bánjuk, hogy nem tettük meg.

A mai beszélgetés során hálás voltam, hogy jó példakép lehetek, és hálás voltam azért is, hogy van egy olyan testvérem, aki meghallgatja a történeteimet, és megpróbálja megvalósítani azokat. Én is átgondolhattam magam, és felidézhettem a céljaimat a segítségnyújtás által. Ez egy nagyszerű élmény volt. Remélem, hogy a jövőben is lehetőségem lesz megosztani a történeteimet és erőt adni másoknak. Úgy érzem, hogy folyamatosan fejlődnöm kell, hogy segítő ember lehessek.

https://youtube.com/shorts/yG8zCumed9A?si=_16vRTMLqxohG2cd